Semmi átmenet, valami finomság, hitegetés, *csalóka napfény* (hihi) nem volt az idei nyárutóban. Tegnap itt délen még huszonhét fok volt. Ma pedig tíz. Szakad az eső, viharos erejű szelek fújnak, és amióta csak kinyitottam a szemem ma, vigasztalanul esik, esik, esik. És, ahogy az időjárást nézem, hiába megyek holnap vissza Bécsbe, a jövő héten gyakorlatilag folyamatosan esni fog a császárvárosban.

Kinn vannak még a kertibútorok, be kell hordanom a sok szép növényemet (kapnak külön szobát), tutira megadta magát a petúnia és a muskátli is (de a helyére már vannak borzongatóan szép színű árvácskáim). Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak…

Kezdődik a fűtési szezon, kurz und gut: utálom. Itt leteker, ott felteker, felfűt, kihül, nem melegít, hideg a lépcsőházban, ablakok becsukva (amikor beteges ablaktárogató vagyok ugye), szóval ez a most következő időszak nagyon nem az én világom. A karácsony majd egy kicsit feldob, én meg a lakást, de az is csak mondjuk pár hétig tart. Jönnek a sötét nappalok, hetekre eltűnik a nap, és sál, sapka, kesztyű, nagykabát, cipő, és amit a legjobban nem szeretek: ZOKNI.

This entry was posted on Montag, Oktober 12th, 2009 at 23:33 and is filed under E/1. személy, Természet.