ujjaid
mint hegedű vonója
sírjon gyászzenét
mikor testem puhatolja
sírjon soká’
vállam hajlatában
zubogjon könny
szemgödröd
szürke udvarában

szürcsölj

ízlelj

rágj meg jól
magadban
kutass lágyan
fekete hajamban

temess eleven
hússzín koporsódba
tördeld csontjaim
hatalmas halmokban

dobáld rám csókjaid
tompa dördüléssel

temess

ringass keserű
bús-bús
gyászzenével