Ha választanom kellene, ki mindenki maradjon életben egy bolygószintü katasztrófa kapcsán, azt hiszem, nem sok “értelmiségi”, “egyetemet végzett” lényt szavaznék meg. Pedig én is jártam egyetemre, van nekem is diplomám. És itt, Ausztriában még a nevem elé is biggyeszthetem, hogy Mag. vagyok, csak, hogy mindenki tudja, mielött szóba áll velem, hogy bizony, és húha. Pedig.

Egyre inkább nem tetszik, amikor azt látom, amit. Hogy marhára megtanítanak érvelni, ellenérvelni, szkeptikusnak lenni, kétkedönek lenni azokon a kurva egyetemeken. Minden egyes szemináriumi dolgozattal azt trenírozzák rajtad, hogy hogyan pofázz a semmiröl százszor többet, mint kellene. A tanulmányi osztályok elötti sorbanállásokon megtanítottak tolakodni, a tanároknál megtanultál füllenteni, kamuzni. Megtanultál OKOSKODNI. Pedig az igazi okosság, emberségessé válni, az kint tanulható, a kapukon kívül.

Megint a rákkal fogok jönni, mivel mással is, ez van jelen az életemben. Habár, nem jövök inkább semmivel. Inkább csendben elüldögélek, a szeretteimmel, ismeröseimmel beszélem meg az élet folyását.

This entry was posted on Freitag, September 12th, 2008 at 20:27 and is filed under Allgemein.