Csalóka napfény

Vargha Intézet

Januar 13th, 2009

Hónapokat kell várni előjegyzésben az állapotfelmérésre - mondta a telefonban a hölgy -, de várjon csak, valaki visszamondta, és holnap 17 órára van egyetlen egy időpontunk!

Amikor a “hónapokat kell várni”-t kimondta, akkora szándékot toltam keresztül a telefonvonalon, amit szavakkal leírni nem lehet. És lőn! Tehát holnap Budapestre megyünk, és meglátjuk, mit mondanak.

Hálát adok a Gondviselésnek! Mert ez egy “csoda”. Persze én nem hiszek a csodákban. Hiszek a hitemben, a gondviselésben, abban, hogy ha valamit nagyon szeretnénk, és képesek vagyunk látni azt a jövőben megvalósultnak, akkor az teremtődni kezd. És lőn. És sosem szabad feladni a hitünket, a jószándékainkat. Nagyon-nagyon szeretném, hogy anya megkapja a segítségét, és meg is fogja kapni. Ahogy eddig is mindig, a kellő időkben eljutott hozzánk a segítség, most is eljut, és mindig is el fog jutni, és észre fogjuk venni, és élni fogunk vele, és anya nagyon sokáig fog élni!

Itt vagyok mellette, és segítem őt az akaratommal, a hitemmel, azzal, hogy mellette állok, mert nagyon szeretem őt, és tudom, hogy ő nagyon jó ember, és azt szeretném, hogy ez a betegség megtanítsa őt a hitre, arra, hogy mint Lélek, önmagának tud a legtöbbet segíteni, hogy észrevegye a mindennapjai csodáit, azt, hogy nem egy “elveszett bárány”.

Köszönöm, Univerzum!

Hozzászólok

Security Code: