Lehet, hogy én vagyok lemaradva, de tök jó ötletet láttam tegnap a könyvesboltban. Az Alexandra mini füzetet adott ki, benne Vámos Miklós október elsején megjelenő regényéből részletek. Ingyen viheted a pénztártól. A kocsiban hazafelé gyorsan el is olvastam, és már várom, hogy megvegyem.

Alcím: Ki a franc az a Goethe? Férfiszemmel a nőkről, mellébeszélés nélkül. Vámos a következő egyszerű alapötlet bűvöletében írta meg ezt a könyvet: elmesélhető-e egy ember - egy férfiember - élettörténete úgy, hogy voltaképpen csupán szerelmi históriáit és nőügyeit taglaljuk. Sorsunk talán legfontosabb vonatkozása az, hogy kikhez fűz(ött) minket szerelem vagy erotikus vonzalom, vegyünk egyszer szemügyre regényhőst ilyen alapon.

A hős, dr. Mester János (1950), Goethe életének és munkásságának elszánt kutatója. Minthogy a költőfejedelem szerelmi ügyeivel is foglalkozik, tudja, Goethe-nek legalább (esetleg több mint) száz nője volt. Őneki, Mester Jánoskának mindössze tízet engedélyezett Vámos. Három feleség, hét egyéb. Róluk szól a regény.

Az egyik cselekményszál a jelenben játszódik, tíz arab számmal jelzett fejezetben. 2006. szeptemberét Jánoska Berlinben tölti. Oda menekült harmadik házassága legsúlyosabb krízise elől. E fejezetek közé ékelődnek az élete tíz nőjéről szóló, római számokkal jelzett fejezetek. Az első 1957-be vezet (Jánoska hétéves), a második 1964-be, és így tovább. A huszonegyedik, záró fejezetben ér össze múlt és jelen.

Furcsamód Jánoska valamennyi szerelmének, társának és partnerének volt valamiféle német vonatkozása. Ha más nem, akkor - az egyiket például - úgy hívják: Német Margó.

A regény a szerelemről, szexről, vágyról, gyöngédségről, házasságról, válásról szól.

Nekem azonban az jutott eszembe olvasás közben, hogy Christiane Vulpius (Goethe egy nője) egy tenyeres-talpas asszonyság volt, valamint, hogy létezik egy frankfurti ház falán egy emléktábla a következő felirattal: “Hier kotzte Goethe.” (Itt hányt Goethe.) Ja, meg az is, hogy utolsó szavai “Mehr Licht!” (Több fényt!) voltak, és majdnem kibasztak az egyetemen, mert felvettem és mégsem jártam be a Goethe-előadásra, ezzel megszerezve a 11. hivatalból elégtelent, ahonnan csak egy elbaszott UV-sorozat választja el a delikvens a kibaszástól. Sosem olvastam a Faust-ot, se magyarul, se németül, viszont irodalomelméletből csillagos ötösre szigorlatoztam. A szigorlatra előző nap délelőtt kezdtünk el tanulni Annával, majd elmentünk bíztatásra egy tanárunkhoz, akinek azzal adtam elő magam, hogy felmondtam az első számú tételt, az egyetlent, amit megtanultam. Másnap kihúztam az egyes számú tételt és a faszi, aki kibaszott Goethe-előadás-órából, nem engedte végig mondani a tételt, annyira lenyűgöztem. Ja és végül még valami. Egy ismerős mondja, miközben gyerekét sztárolja: “Vikike németórából ötös!!!”

This entry was posted on Dienstag, September 18th, 2007 at 19:58 and is filed under Allgemein.