Itt voltam eddig is, csak nem volt kedvem írni. Otthon (anyáéknál) mindig valahogy könnyebben írok, a legapróbb dolgokról is. Na szóval, hogy miken is gondolkodom? Nagy tisztelöje vagyok Eröss Zsoltnak, olvastam könyvét, követtem a csúcstámadásait, és mostani baleseténél is nagyon drukkoltam neki. Tegnap este mondja Annácska MSN-en, hogy amputálták a lábát. Gyorsan utána olvastam, és kiderült, hogy saját döntése volt, hogy mászhasson a továbbiakban is. Na most erröl jó lenne írni, de nem tudok. Mert nem lehet.

(Még annyit, hogy sokan lebecsülik a Magas-Tátrát - és itt most nem E. Zsoltra gondolok, hanem az átlagemberre - a Tátra az fika, az semmi, inkább az Alpok. Ajánlom mindenkinek a Krivánt, a Lengyel-nyerget vagy a Koprova-csúcsot…:) )

This entry was posted on Montag, Januar 11th, 2010 at 17:01 and is filed under Emberek, Természet.