Valami nagy átalakulások zajlanak épp bennem. Nem tudok semmire sem koncentrálni, csak befelé nézek, és érzékelek, és azt érzem, valami nagy-nagy felismerések következnek hamarosan, és a világ mégszebb és mégkerekebb lesz. Koncentrációhiány miatt végignéztem az iwiw-en az ismeröseim, és megnéztem Imi adatlapját is. Àtírta a bemutatkozását, mióta utoljára olvastam. Különben is valahogy eltünt, és ilyenkor elfog a szeretet tériszonya. Amit írt magáról…valahogy összeszorult a lelkem töle, annyira szép.

“Though I am old with wandering
Through hollow lands and hilly lands,
I will find out where she has gone
And kiss her lips and take her hands;
And walk among long warm dappled grass,
And pluck till time and times are done
The silver apples of the moon,
The golden apples of the sun.”
/Yeats/

U.i.: Megtaláltam magyarul, hát íme. De szép, nem?

“Fejem tüzelt, kimentem a
Nagy mogyoróbokrok alá,
Egy vesszőt lehántottam és
Szamócát kötöttem reá;
S mikor a fehér lepke szállt
S szikráztak lepke csillagok,
A folyóból bogyós botom
Egy ezüst pisztrángot fogott.

A földre tettem: de mikor
Szítani kezdtem a tüzet,
Zizzent mellettem valami
És hallottam a nevemet:
A hal tündérré változott,
Hajában friss almavirág,
Nevemet mondta s elfutott
A levegő fényein át.

Öreg vagyok már, jártam a
Sivatagban s a dombokon,
De kifürkészem, hova ment,
S kézenfogom, megcsókolom;
S virágok közt járok, s nekem
Termi majd örök ég alatt
Szép ezüst almáit a hold,
Szép arany almáit a nap.”

This entry was posted on Dienstag, November 13th, 2007 at 23:03 and is filed under Allgemein.