Hívott az előbb. Itt van Magyarországon. Én is. Pécs. Találkozunk-e? Nem mertem semmit mondani, mert beijedtem. Mert olyan régen láttam már, és annyira bírom, és ilyenkor valahogy beindul bennem minden, ami kikívánkozna a hétköznapokban, de nem jön ki soha. Soha. És különben is kövér vagyok, hiába van dögös, fekete lovaglócsizmám, és hozzá édes szürke posztóruhám, és mégszebb harisnyám, végül csak kövér vagyok, és ma a kórházban hárman kérdeztek meg ragyogó arccal, hogy mikorra várom a bébit. Tehát kövér vagyok, félek a bepirulásaimtól, félek, ha meglátom, meg akarom ölelni, de csak barátian, de ezt ő úgysem értené, és mindig annyira fuldoklom a saját boldog-felajzottságomban, mikor egy asztalnál ülünk, hogy egyszerűen elviselhetetlen lenne megint visszafojtanom magamba az áradásomat.

A. azt mondja, lefeküdhetek vele. Hehe. Akar a franc, nekem csak A. kell, és az, hogy ne kerengjen a vérköreimben ez a fullasztó, görcsbe rándító, elementáris na mi? Bujaság, szeretet, szenvedély, öröm, lófasz. Én már a hollandomtól is félek, illetve legjobban önmagamtól.

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rád csukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek.
(Buda Ferenc)

Fejben rajzoltalak: először a szárnyas delejt, faragott karodat, aztán pattanó homlokod következett, amint szélein a vér döngén dagad, de ha tovább skiccelek, már barbár minta vagy, - röpíts! - mi elragad, míg öled, fél négyzetméternyi hasad, böjtölő szád végre felfakad, és megérkezel tömött húsomig. Nyúlj lejjebb, holdas szurdok nyílik itt, rózsaszín, mint a barracas-i falak, fríz ujjaidnak lidércfény-csókjaim világítanak. Aztán a titkos kanyon, izga, idegen ártér, befonja milliónyi rőt ér, végül körte alakban a tó, a belső tenger, apró lelkeké, óvóhelynek való. De ijedten megremeg, amint oda nyilaztalak. Kócos nonfiguratív kazal lett a két alak.

Uff.

This entry was posted on Donnerstag, Oktober 25th, 2007 at 00:28 and is filed under Allgemein.