Nem tudom, de én a könyvtárajtón kifordulva mindig úgy érzem, mintha az évszázad üzletét kötöttem volna meg. Zsugorin szorítom a kölcsönzött könyveket, és olyan vad türelmetlenség vesz rajtam erőt, hogy egyszerre szeretném olvasni az összes könyvet, és gyorsan, a következő pillanatban akarom már a csattanót, a katarzist.

Mai termés:

1. Funtineli boszorkány II., III. (beleolvastam a második kötetbe, azonnal beleborzongtam az első mondatba: “Ha már nagyon vágysz a szép után, s arra, hogy elfeledhessed az embereket: gyere, induljunk meg a Maroson fölfele.”) Jó vastag a második kötet, a harmadik karcsúbb, de vár most rám hatszázötven oldal élvezés.

2. Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony. (Lány, regény). Amikor a lapfülön azt olvastam, hogy erotikus krimi és a lányregény mesteri ötvözete, már megindult a kezem, hogy visszategyem, mert se a krimiket, se a lányregényeket nem csípem, de aztán tovább olvastam, és Csáth Géza miatt mégis kikölcsönöztem.

Csáth Gézát tizennyolc éves koromban olvastam. Az összes novelláját elfeledtem, kivéve az “Az a fekete csönd”-et, és a azt a másikat, ami most nem jut eszembe, de valami filmet csináltak belőle; na és az “Egy elmebeteg nő naplóját sem feledtem. Nemsokra rá megutáltam CSG-t, mert túl elmebetegnek láttam, de azért kiváncsi vagyok, mit produkál Lovas Ildikó. A történet két síkon játszódik. Az egyik egy én-elbeszélés vissza a kiskamaszkorig, a másik pedig Csáth Géza feleségének, Jónás Olgának az utolsó napját elmondva próbálja megfejteni az író és felesége kapcsolatát. Csáth Géza alias Brenner József amúgy Kosztolányi unokatesója volt. Jó kis família.

Szeretem azokat a könyveket, amik Karinthy korába-köreibe visznek. Az Ördöggörcsbe annyira beleéltem magam, hogy a könyvbe álmodtam, a könyvvel álmodtam, aztán jött egy rakás Karinthy. A Frici bácsiba egészen egyszerűen szerelmes vagyok, ha olvasom. (Második elesége, a férfifaló Aranka egy féltékenységi jelenet során egyszer kivetette magát a siófoki Vitéz panzió ablakán, medencecsonttörést szenvedett. Panaszkodott, évődött Karinthy-nek, hogy most már biztosan el fogja hagyni őt, mire az író ezt felelte: “Na de hát kinek lenne szíve elhagyni egy sánta párducot?”. Aranka Auschwitzban égett amúgy el.) Szóval szeretem ezeket a pletykakönyveket. Elolvastam Dériné Búvópatak c. könyvét is, amiben az egész társaságot kidumálja, ás jön majd Kosztolányiné könyve is.

3. Tisza Kata: Magyar pszichó. Erről semmit nem tudok, de valahol a napokban olvastam dícséretet róla, hogy mennyire viszi az olvasót. Másrészt kiváncsi vagyok egy velem egyidős író munkájára.

4. Szepes Mária: Vörös oroszlán. Már olvastam, pár éve. Jól szétbaszott a könyv. Egy hétig nem tudtam utána aludni, annyira felzaklatott. Egy lélek útja számos életen keresztül. Kihoztam újra, mert anyám húga olvasta, felolvasott részleteket, és újra kell olvasnom, új fejjel.

Asse tudom, mivel kezdjem, de leginkább Nuca sorsa izgatja a fantáziámat, tehát ezzel el is dőlt.

This entry was posted on Montag, Oktober 29th, 2007 at 19:38 and is filed under Allgemein.