Van a konyhámban egy tábla. Ide szoktam feltüzni mindenféle aktuális dolgokat, telefonszámokat, pizzafutár szórólapot (ahonnan sosem rendelek), színskálát, amilyenre az egyik szobát festeni szeretném stb.

Ezen a táblán van fenn papa mobilszáma is. Utoljára, mikor felhívtam, már a kórházban volt, én pedig Sopronban. Késö este volt, álltunk egy ház elött, A. valakivel beszélgetett, én pedig megpróbáltam rácsörögni, és láss csodát, fel is vette. De nem ö, hanem keresztapám, mert nála volt papa mobilja. (Ezek után persze találkoztunk személyesen még, de sosem telefonáltam már vele.) Emlékszem a nagy izgalomra gyomortájt, ahogy kicsöng, kicsöng, katt. “Papaaaa, hogy vagy?” - szóltam bele. És a keresztapám válaszolt. Nagy csalódás volt az akkor.

Ma fözés közben valahogy a táblára, és a táblán pedig a papás cetlire tévedt a tekintetem. Hirtelen megsajdultam. Napok óta fel kellene hívnom Rózsikát, aki az élettársa volt, mert nemrég volt a névnapja, és egyébként is, csak kérdezni, hogy hogy van. És ahogy néztem otta számot, egy elárvult, immár gazdátlan telefonszámot, hirtelen fénysebességgel, mint a filmekben pillanatok alatt apa számítógépének könyvtárstruktúrájában voltam, és gondolatban a “Papa képei Bükfürdö”-re klikkeltem.

Nyíltak a képek egymás után. Ahogy az esztergált korlátokat fényképezte mindenhol: ötleteket gyüjtött, nagyon szépeket készített ö is. És a növényeket. Aztán egy kápolna, Rózsika bambul az oltárra. Aztán egy szoba, tele a ruháikkal, nyaralási csendélet. Majd Luca-kutyája. A nappalijában a virágzó kaktusz. Rózsika pogácsát süt. Nyugdíjasok halászlevet esznek.

Aztán eszembe jutott, ahogy Rózsika korábban sírt a telefonban, hogy mennyire hiányzik neki a papa. Beleláttam két ember magánéletébe, és most itt maradt közülük az egyik, egyedül, és nem leli a helyét. Végül mégsem hívtam fel Rózsikát.

Papára gondoltam, hogy milyen békés volt ott az ágyban, a halála elött három órával. Visszamentem megfésülni. Nagyon szép és rendezett volt. És olyan szépen mondta az élettársának, megsimítva annak kezeit: “Szeretlek, Rózsám.”

This entry was posted on Dienstag, September 8th, 2009 at 22:01 and is filed under Gyökerek, Múlt, Szív.