Anyánál lehet, hogy megint mütét lesz. Tegnap sírt, zokogott, sipákolt a telefonban. Engem is magával húzott. Pont ez a legrosszabb az egészben. Mikor egy jóhangulatú nap után megint ennyire maga alatt van. Akkor ugyanazt érzem, mint mikor a Kajti lábát húzta be a kerítés alól kivicsorgó kuvasz, a Kajti nyüszített, én tehetetlen voltam, a bakanccsal rúgtam a vaskaput, és láttam, hogy már véres a hó, üvöltöttem, és azt hittem, beledöglök. Ugyanezt a tehetetlenséget tudom érezni anyámmal kapcsolatban is. Istenke, segíts neki!

This entry was posted on Mittwoch, Januar 21st, 2009 at 18:17 and is filed under Allgemein.