Nagyon jót vásárolgattunk ma, annyi kivétellel, hogy a Billa-ban muszáj volt majdnem hangosan kiabálnom, hogy megértse A., amit akarok. Nézelödtünk, és én, aki sosem adtam még ki pénzt csokira, vettem ma egy pisztáciás-vaníliás új fajta Milkát, és hát nem csalódtam.

Szakad a hó, és imádom. Szeretem azt a frissességét, a hangtalan dinamizmust, és a lelkem ilyenkor azonnal a Magas-Tátrába vágyik, lábamra túrabakancs, kamásli, jahhhj.

This entry was posted on Samstag, Dezember 19th, 2009 at 21:04 and is filed under Allgemein.