Bőgés, cirkusz apámmal, elmebetegség, agy kikattanIK, sok kommunikáció, minden zenét unok, túl sok minden van, amit át kellene élnem (vagy túl sok mindenen megyek mostanában keresztül), de végül is száz szónak is egy a vége: le kell fogyni. Nemes egyszerűséggel. A kurva István a királyra pedig nem mentem el, mert épp akkor voltam kikattanva, és különben is, szar a hajam, kövér vagyok, az egyetlen ruha, amit lett volna kedvem felvenni, épp mosásban volt, és nem akartam a tömegben felhevülni a Tordától, és különben sem lett volna olyan dögös, mint a Novák a csíksomlyóin, nem is bánom, hogy nem mentem. Holnap még egy nap itt, aztán megint vissza Bécsbe. Holnap medencét akarok pucolni, a Hund-dal pancsolni a kertben, szépen beszélni, bárki is szól hozzám, időben összecsomagolni, kedvesnek lenni, legyen már vége ennek a március óta tartó lélektornának. Viszont balhé ide vagy oda, nekem van a legdrágább fiúm, és napok kérdése, hogy a férjem is legyen, ezer - majdnem - mögöttünk hagyott élet után most először!:)

This entry was posted on Montag, August 20th, 2007 at 03:20 and is filed under Allgemein.