…aztán A. haza telefonált, hogy egy kuncsafttal és annak feleségével elmegyünk vacsorázni. Szokványos vacsora is volt, attól eltekintve, hogy háromszor mertem a miso levesböl, pedig mégcsak éhes sem voltam. Ásítoztunk az asztalnál, megindultunk, mikor a barátnö kitalálta, menjünk kaszinóba a Praterbe, mivel ott még nem volt.

Beléptünk, már jártunk itt A.-val, az embereket figyelni; sosem játszottunk. Aztán leült a csaj az egyik géphez, de kb. három perc múlva el is játszotta a 10 euróját. Aztán Roland is kitalálta, hogy megjátszik még 10 eurót. Járkáltunk a sorok közt. - Na, hozzak neki szerencsét? - kérdem A.-t. Roland leült, nyomkod, két perc és neki is lenullázódik a 10 eurója. Na még egyet, aztán megyünk - mondja.

Félrehúzódtam. Kiüresítettem magam. Nem hallom, mit beszélnek, nem nézem, mit nyomkodnak. Csak bambulok a semmibe. Kiüresítem magam. Legyek egy edény, akin átfolyik a segítség. Gyertek, Roland, angyalai, segítöi, adjatok neki szerencsét. Aztán egy pillanatra rá kellett néznem Rolandra. Mert szeretnem kellett. Forrón. Ahogy csak a segítöi szeretik. És szerettem, forrón, a Rolandot, pedig zilált egy faszi, kavarós, szétesett. Szerettem, forrón. Ahogy az angyalai szeretik. Ha ezt tudná, holnaptól ö lenne a világ legkezesebb báránya (és kicsit el is szégyellné magát önmaga miatt.) Hallom, nyomkod. Üres vagyok. Csatorna vagyok. Folyjon át rajtam minden jó, amit mások Rolandnak szánnak. A bal tenyerem kitárom magam mellett. Ég a közepe. Érzem, távolról, a szívem vadul kalapál. Érzem a forróságot, ki tudja, honnan jön. Csak egy csatorna vagyok, ez nem az enyém, ez a Rolandé. Aztán mintha messziröl hallanám: - Hat éve játszom, de ilyet még nem láttam, bazmeg! - mondja Roland. - Bazmeg, öt hetes! - mondja A. Én még mindig messzire meredek. Sikerül, áramlik - gondolom magamban.

Aztán már csak akkor nézek a gépre, mikor azt látom, kidobja a fönyereményt. 10 euróból csinált 500 eurót. Kb. 5 perc alatt. Boldog mindenki. Én legföképp. Mosolygok magamban. Köröttem égi seregek sereglenek, ujjonganak. Megütötte a fönyereményt. 50 centes alapon játszott. Ég a mellkasom, ahogy sétálunk haza.

This entry was posted on Freitag, Februar 22nd, 2008 at 00:41 and is filed under Allgemein.