Ritkán esik meg, hogy bejelölök valakit az iwiw-en. Visszajelez, és ennyi, eggyel több ismerős. Napok óta jár a fejemben egy nő, akivel összesen ha háromszor találkoztam; ugyanarra a képzésre jártunk, és megfogott, ahogy beszél. Áradt belőle valami természetes, kevés emberben fellelhető báj, szenzibilitás, érettség, nőiesség, amit nem festékből, formákból, ruhákból adódott, hanem odabentről sugárzott. Rákerestem ma, bejelöltem. Nemsokra rá kaptam tőle egy üzenetet: “Mindig élmény számomra ha emberrel találkozom. Nem a mai kor élménye, hiszen amire én gondolok, annak tartalma vagyon. Ilyenkor kapok valamit, továbbviszem, él bennem. Ez történt most is, amikor elolvastam, amit magadról “írtál”. Köszönöm.” Vad öröm futott át rajtam, hirtelen nem is tudtam, mihez kezdjek. Ezt az odafigyelést, a megállást a rohanások, elmebetegségek között igénylem leginkább az életben. Nem az volt a fontos, hogy nekem írta mindezt, hanem neki magának örültem, a képességének, hogy nincs berágódva a hétköznapjaiba, és veszi a fáradságot, és képes kiírni magából az érzelmeit.

És közben a háttérben nézem egymás után a TV Taxi adásait. Nem ismertem a müsort, Anna ajánlotta anno, és most pont ide passzol. Ennyi ember, ennyi sors - tudom, klisé, de megüti a fülem pár regélés, boldogtalanság, keserüség, kiábrándultság. Emberek, de jó lenne, ha magatokra tudnátok nézni.

Különössé avanzsálódott a mai nap: kitakarítottam; úgy ülök itt az otthonomban, mint ahogy csak színházban lehet, közvetlenül kezdés elött. Szeretek itt élni, és érdekes: még csak most kezd a sajátommá válni. A. - val hosszasan telefonálunk, de ugyanúgy hiányzik. Anyával is sokat beszéltünk ma, titkos dologról is: kettönk témája, örzöm, vigyázom.

Vásznat akarok venni, és megfesteni ezt a versemet:

Körmöm alatt sértett bőrödről
egy falat.

A langyos vízben
kristály tengericsillagok
haladnak,
csípőm áramló ívére
tapadnak,
gerinced lángoló
csikóhal felettem,
az áttetsző akarat
medúzaszemedből
prüszköl
a rózsahús fürdőbe,
csigák ülnek be redőkbe,
fürge, tarka halak
ereszkednek lelkünkből,
ahogy gyönyöröd hullámai
kiérnek a sötétből,
és szétspriccennek
vágyak viaduktjain.

This entry was posted on Mittwoch, Juli 25th, 2007 at 00:27 and is filed under Allgemein.