Pogácsasütés közben a Kossuth Rádióban a szervfelajánlásról, donorokról, várakozókról hallgattam riportot. Ha tehetem (nincs valami egészségügyi akadálya), én mindenképpen felajánlom a szerveimet. Adott esetben nekem már úgysem az lesz a fontos, más valakinek az életét mentheti meg.

Némi info:

A magyar törvények szerint ha valaki életében nem tiltja meg szerveinek kivételét (ezt eddig csupán kb. 500-an adták írásba), azok szabadon felhasználhatóak. Ezt az ún. feltételezett beleegyezési elvet támogatandó a kórházakat felszólították arra, hogy minden agyhalottat je­lentsenek a központnak. A törvényi akadályok elhárultak, ám a felajánlott szervek száma még mindig jóval az igények alatt van. Ennek számos oka van. A magyar lakosság 15 százaléka egyáltalán nem hallott a transzplantáció mo­dern szabályozásáról, 85 %-a pedig kifejezetten elutasító a kérdésben. Mindegyik magyarországi kórház tiszteletben tartja a hozzátartozók kérését, részben erkölcsi indokokból, részben saját hírnevének védelmében.

Májelégtelenségben évente hatezren halnak meg Magyarországon – transzplantációval jelentős részük megmenthető lenne. (Forrás: Magyar Virtuális Enciklopédia)

A riportból megtudtam, hogy Magyarországon kb. száz olyan kórház van, ahol a szerv”tárolásnak” megvannak a technikai feltételei, viszont csak hatvan kórház foglalkozik a témával. Valamelyik riportalany mesélte, hogy annak ellenére, hogy csakis abban az esetben, ha kifejezetten megtiltja az illetö, hogy felhasználják szerveit, csakis akkor nem vehetnek ki szerveket, viszont Magyarországon nincs olyan orvos, aki ezt a témát konfrontálni tudná halálesetkor a hozzátartozókkal. (Pontosan azt, hogy a hozzátartozó nem tilthatja meg, hogy a halott szerveit kivegyék.)

This entry was posted on Mittwoch, Januar 6th, 2010 at 20:16 and is filed under Egészség, Társadalom.