Igaz, egyelöre a könyv kb. 45 %-ánál tartok, de már most tudom, hogy egyike lesz azoknak a regényeknek, amit úton-útfélen ajánlani fogok mindenkinek. Most kezd el bedurvulni beindulni a sztori, én pedig ámulok és bámulok Spiró zseniális megfigyelöképességén, ugyanis a magyar társadalom tipikus alakjait olyan részletességgel és hitelességgel ábrázolja (leginkább a párbeszédeken és hangulatfestéseken keresztül), amit csak imádni lehet.

A csúfos utópia pedig, amit a jövö Magyarországáról fest, mélységesen riasztó, rafinált, és olyannyira szarkasztikus humorral tálalt, hogy amikor este az ágyban olvasom, teli pofával, hangosan röhögök-vihogok.

Rákerestem Spiróra egyébként, és megnéztem egy vele készített Napkelte-interjút. Nagyon egyet tudok vele érteni, amit a mai “bölcsészekröl” mond, az olvasásról; keressetek rá a naptv.hu -n.

This entry was posted on Sonntag, Oktober 4th, 2009 at 23:31 and is filed under Könyv, Társadalom.