Müller Gondviselésében olvastam éjjel:

“Az Isten panaszkönyve tele van magyar bejegyzésekkel.”

“Ne légy a hírnév bábja, ne légy a tervek kincsestára. Ne légy az ügyek intézője és ne légy az okoskodás mestere! Testesítsd meg a végtelent, s nyomtalanul kószálj!…Légy üres! - ennyi az egész. A hajdani Igaz Emberek aludtak, de nem álmodtak, s ébren nem gyötörte őket szorongás. Egyszerű volt az ételük és mély a lélegzetük…A hajdani Igaz Emberek nem tudták, hogy az életnek örülni, a haláltól pedig rettegni kellene. Megérkeztek - nem vigadtak, eltávoztak - nem búsultak. Könnyedén jöttek és könnyedén mentek. Örültek annak, amit kaptak, és nem gondoltak vele, hogy amikor kell, visszaadják. Szívük felszabadult volt, vonásaik nyugodtak és homlokuk sima…tudták, még ha a test számára létezik is rettenet, a szellem sértetlen marad. Hajnali kunyhó a szálláshelye - a halál nem érinti.”

This entry was posted on Samstag, Januar 2nd, 2010 at 09:58 and is filed under Irodalom, Könyv, Spiritualitás.