Rossz éjszakák után utálom, hogy az álom salakanyaga nem ürül ki a szervezetemből, és itt kereng a vérköreimben, és félig még abban a tudjaisten milyen világban kóborlok, miközben már kávézom az asztalnál. Visszaszoktam a kávéra. Álmomban valami nagy, ódon épületben találkoztam Attilával. Hozzám jött, hogy végre felvállalhassam. Meg akart csókolni, de a szája olyan idegen volt, hogy végig féltem az érintésétől.

Aztán Annával újra albérletet kerestünk Pécsett, ott fenn, a Rózsadombon. De acsarkodó kutyák nyaldostak az úton, és végül arra eszméltem az álomban, hogy egyedül maradtam a lakásban, és nem tudom a lakbért és a rezsit fizetni.

This entry was posted on Mittwoch, Juli 16th, 2008 at 09:06 and is filed under Allgemein.