Azt vajon hogyan lehet megmagyarázni, hogy a mai pécsi harminc fokos kánikulában az egész kórházban forrók voltak a radiátorok és minden ablak tárva-nyitva, hogy huzat legyen? És a kosz? A csempe pereme szürke a portól, számos látogatásunk során még egyszer sem láttunk senkit takarítani, sem söpörni. Jön a takarítónő, a felsöpöretlen padlót felmossa, traccsol és megy tovább. A papucsban előre csúszik a lábfeje és csúnya gézzoknit visel, hátul pedig 3 centi üres rész van a papucstalpán. A padló pedig cuppog a cipőm alatt. A csapból alig folyik a víz, a mosdókagyló alatt megsárgult lavór. Kurvára egy reménytelen hely, teli reményteli utasokkal. A mai szobatárson már az előtérben látom: egyedülálló, múzeumozó, értelmiségi nő, aki idegesítő hangszínen beszél. Később be is jön: kirándul, kaktuszkiállításon három órát nézelődik, és kifogásolja a nyelvhelyességi hibákat a tévében. Amíg a kórteremben vagyok, nem beszél, de amint lemegyek cigizni, anyámra támad és csak beszél-beszél. Ha nem anyámnak, hát a másik ágylakónak. Nem buta, jókat mond, mégsem szimpatikus. Árad valami taszító nekem ezekből a hatvanas éveik közepén járó egyedül élő nőkből. Akár szimpatikus is lehetne, egy jó szomszéd, akivel el lehet csevegni a lépcsőházban, de aki hátad mögött keményen megítél, ha éjjel jössz haza és hangosan szól nálad a zene.

Ez volt a harmadik kemó. Csendesen zajlott, és nagyon lassan csepegett. Megint voltam a gyógynövényes boltban annál a nőnél, akiről múltkor is írtam. Először nem ismert meg, aztán mégis, láttam, értelem gyúlt a tekintetében, aztán mélyen a szemembe nézett. - Jól van? - Igen, és Ön? - Én is… Sietve távoztam. Nem voltam jól, állva akartam elaludni, éjjelekig fenn vagyok, mert megint kólázom.

Anyánál nem találtak semmit! A szobornál randevúzunk - mondja a doki, mikor ultrahangra várja anyát. A szobor egy nő, tövében sikeresen teherbe esett kismamák dugják virágaikat. A hatodik kemó után én is vittem egy dagadt csokor nárciszt.

Ez megint egy félidő, még három kezelés van vissza. Lenn piheg, Kajti a nyakába vackolta magát, én fürdőruhákat próbálgatok, teregetek, chatelek. Hajadonságom utolsó napjai.

This entry was posted on Dienstag, September 18th, 2007 at 19:36 and is filed under Allgemein.