Pillantás a múltba
August 19th, 2007Miért is ne? Rákeresek I.-re a chaten, s lám, ott lóg. Üdvözöljük egymást, közben látom, email érkezett tőle. Bijacos túra tényszerű beszámolója. Négy nagy alatt négyszáz kilométer Szlovákia szépséges vidékein. Nagyon örülünk egymásnak és ripszropsz meg is hallgatjuk pár kedves régi zenénket. És ahogy szólnak a régi dalok, telítődik is a lelkem. Imi kérdi: 18 hónap alatt hányadszor? 3. Meséli, mikor felért a hágó tetejére, és meglátta a Vág forrását, lerogyott, és sírni kezdett. Három nap tekerés, saját határai küszöbén. Mindig van a biciklijén egy szál virág. Ezt a krisztuskeresztre helyezte, és újat szedett. Mesélem neki, hogy mikor a ház mellett haladtunk el, ahol együtt voltunk a Tátrában, láttam őt, amint a konyhaajtóban áll, és a borovickától részegen, az ajtófélfának dőlve szavalja:
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.
Aztán köszönés nélkül kilép a chatből. “Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” - idézgette sokszor. Jah.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, talán most senki sincs.