Elkezdtem tanulni a Photoshop-ot. Beláthatatlan, beláthatatlan, komolyan. Pedig ötleteim lennének: mindenki köré ragyogó aurát szeretnék rajzolni, de nem megy, nem megy, nem megy, basszameg. Végül segítséggel megbübájoltam a kettövel ezelötti életem édes emlékü kanapéját, amiért márciusban egészen Luxemburgig mentünk, az apró Beaufort-ig, ahol a kastélyudvarba a szomszédos lovagvár kínzókamráiból szöknek porladt lovagok sóhajai lábaink közé. Na ezt is de szívesen elmesélném!

Tehát a kanapé, hol apró lábujjaimat szopogatták szorgos ajkak, és csupa bün volt a kétharmad életem. Galambdúc, bácsika, három anyanyelv, egy búsképü férj, és nagyon sok felhalmozott karma. A kanapé. A padláson van most, felmásztunk, körötte apró gyümölcsökböl készült pálinkához üvegek. A kandalló telepakolva mindenféle lomokkal, tudom, értelmetlen, amit írok most, de majd minden megmagyarázódik.

This entry was posted on Mittwoch, September 5th, 2007 at 00:13 and is filed under Allgemein.