az enyém vagy, pedig nem kértelek
vércsék, primitív verebek
sivolya űz,
öledben izga vihánc,
szűk
s rőt áramlatok,
dadog az értelem:
most tovább-tovább! -
különben elpattanok

látod-e? -
így hullasz tudatlan
a szerelem kotlába
- rózsás márna
oson át ölemen -
testem testednek
libegő bárkája

…hisz már tudjuk:
százszor, ezerszer érkezel
majd itt az óceánba

arcod mákszín,
torzult horizont,
már láttam: az öröm
kék eret
csikar gyöngy-halántékodon

délről aztán én is
rezge hírt adok:

mióta megláttalak,
itt párzanak bennem
millió vibráló csillagok