könnye is kipergett az örömtől
mikor elgondolt téged a Teremtő
így lett a világtenger, óceán
így lettél szél, villám, hurrikán

ágyad, hitveseid a nagy vizek
velük oldódsz, imbolygó vegyület,
mellkasodba bukik, ha lemegy a nap
pupilládon délibáb-partok rajzanak

mikor kitérdelsz a horizont ormára,
a Dél Keresztjére aggasd esti imádat,
és éjszaka, ha már gondolatod sincsen,
tudd, a víz alá vackolva alszik az Isten