Lassan vége októbernek, és remélem, a következö hónapokban már ki sem látok a munkából. Valójában nincs kedvem írni, de a háttérben sok akció és szívdobogás fut.

Viszont mielött visszajöttem Bécsbe, gyorsan leszaladtam még a könyvtárba, és a nagyon jó fej könyvtárosom ajánlott egy könyvet, amibe esténként nyakig bele tudok merülni. Darvasi László: A könnymutatványosok legendája.

Ezt írja róla a Wiki: “A meglehetősen nagy terjedelmű regény (majdnem 600 oldal) az ország három részre szakadása és a Buda visszavétele közötti időben játszódik. A mű több szálon fut, amelyek időnként találkoznak, de nem integrálódnak egyetlen nagy egésszé. A regény apróbb történetelemekből épül fel, sokszor az az érzésünk, hogy novellaciklust olvasunk. A regénynek nincs főszereplője, a karaktereket nem lehet sem morális szempontból csoportosítani (nincsenek jók és rosszak), és nemzeti hovatartozás szempontjából is nagy tarkaságot mutatnak (vannak köztük magyarok, zsidók, törökök stb.).”

Idézet egy Népszabadság-kritikából:
“Öt könnymutatványos járja ponyvás szekéren a törökök dúlta Kelet-Európa tájait. Sírásművészeknek is nevezhetjük őket. Az egyikük égő mézet sír, a másik tükördarabkákat, a harmadik vért, a negyedik apró fekete köveket… Megjelenésük és eltűnésük kapcsolja össze a tucatnyi főszereplő sorsát, akiket a Buda bevételétől annak visszafoglalásáig eltelő bő egy évszázadon át követhetünk nyomon. „Darvasi fantasztikusan gazdagon ír, s nyelvi gesztusai olyan árnyalt »csodákra« képesek, melyek még a mai posztmodern nyelvjátékok korában is kivételes elismerést érdemelnek. A történelmi regény és a csodás legendárium feszültségei a nyelvi pompa nagy és látványos burkában szinte fel is oldódnak: Darvasi narrációja, amely egyébként kikerüli vagy átironizálja mind a hagyományos regényírói, mind a hagyományos legendaírói fogásokat, impozáns és vonzóan szuverén, radikálisan szubjektív nyelvi világot teremt.”

Végre egy nyelvében és képeiben olyan regény, amibe pár mondat után beleszerettem, és végre egy regény, ami valóban a szájízem szerint való; pont erre vártam.

This entry was posted on Donnerstag, Oktober 29th, 2009 at 14:24 and is filed under E/1. személy, Könyv.