“…egyszer régen úgy ültünk egymás mellett egy csendes hosszú templomban, olyan egy lélegzéssel, olyan végtelenség-igénnyel, hogy az Isten púposan, irigyen megfordult és elment..” (Hernádi Gyula)

This entry was posted on Donnerstag, Februar 28th, 2008 at 01:07 and is filed under Allgemein.