(…)
Oda!
Az ív s a kanyar utáni
utolsó cseppre,
feletted felbőg
csillagában
a Nagy Medve,
hogy
barbár vágyaidból
kifehérítselek velődig,
hogy
kegyelmes
keresztelőmedencém
szent vizében
merítkezz fejtetődig
~ tovább ~

szüzességemet
a mulandóságban
építsd,
húzd fel
lobogó kálváriám,
mozgásban faragd ki
a könnyű szentből
madonnafigurám
-ujjaink összeimádkoznak-
mikor majd éledek,
első dolgom
magadévá tenni odaát
lényedet,
de te
romlottan balzsamozz
megronthatatlanná
~ tovább ~

siess,
végül majd eltörpülnek
a szűkölő percek,
ha keresnél utána: hiába,
ma kiharangoztuk
egymásból bűneinket,
a ketrec:
burkom ízeidre gyóntatott,
testet ölt a vágyott evangéliom
liliomillatban ülsz
szűzzé szerettelek
s te így érkezel meg
megtisztult középpontomon