Hátam mögött A. zongorázik nekem. Olyan ez nekem, mint mikor a véget ért virágpiacon slagolják össze a maradékot. A lelkem szanaszét.  Chopinszerü improvizációk, szarrá megy a lelkem, komolyan. Egyre nagyobbakat szívok a cigimböl. Pöttyögnek a billentyük. Jaj.  Azért megindító, hogy milyen kedves. Kinek zongoráznak még, ha bánatos? Ráádásul így? Nagyon szeretem.

This entry was posted on Montag, November 19th, 2007 at 23:30 and is filed under Allgemein.