Néha idegesít, hogy lemegyek a konyhába, még a hetedik lépcsőfoknál sem tartok, de a hangfalból jön az üzenet hangja, egyszer, kétszer, háromszor, most visszaforduljak? fontos, amit ír? vagy ráér öt perc múlva is? mi a fontosabb? az, hogy szomjas vagyok? vagy az ő üzenete? Négy naponként kiborulok ettől, micsináljak. Ha meg nem írna, akkor meg az lenne a bajod. Milyen igazad van, Mari, rágyújtasz? Itt a gyújtó is, persze, kell kóla? Van az is.

Du. egykor már furcsállom, ha nem hív.  Így van ez ma is. Felhívom. Egyet kicsöng. Remélem, nem húzta ki, mert akkor cirkuszolni fogok. Maradjá’ má’, Mari. Jól van, tudod, ez a mániám, kiidegelnek, akik…Mari, kuss. Jajmá. Szóval felhívom. A hívás előtt mindig eltervezem, hogy kedves leszek. Aranyos leszek. Kicsit megspékelem valami pikáns megjegyzéssel. Hátha nőszámba leszek véve. Mari, szörnyű, érted? Nem tudom, mikor volt utoljára erotikus kisugárzásom. Ja, de. Na, mondjad. Hát, mikor okthuszonötödikén álltam a zebránál, és pont elhajtott, és még vissza is fordult, de este nem említette. Aha. Ja, na, telefontéma. Aranyos leszek, kedves. Jókedvet, vidámságot, dinamizmust, sikert, kisportoltságot és érzékiséget árasztok magamból. De nem megy. Felveszi. Mondja, hogy főz, eddig olvasott az ágyban. A hangja olyan semmilyen. Mert nem tudok se dinamikus, se sikeres, se sikeres, se kisportolt, se érzéki hangon beszélni. És akkor ott gyomortájékon megérzek valami apró kis gonosz dühöt. Hát én eddig eszedbe se jutottam, novárjálcsak. Már le akarom csapni a kagylót. Sose mered. Mari, te nagyon ismersz. Aprócska düh, bimbóban.

Se kisportolt, se érzéki, se csalfa, se hisztérikus nem vagyok. Ezért meghódítható se vagy, hallod. Tényleg, Mari. Nézd, most is szotyizol. Az baj? Nem látja senki. Mari, de mégis, micsináljak, szerinted? (És az sz-betűt nagyon megnyomom.) Fogyjál le, és tanuljál meg élvezni.

This entry was posted on Sonntag, Juni 8th, 2008 at 13:24 and is filed under Allgemein.