Na, azt hiszem, itt az idő, hogy elengedjem magamból a görcseimet. Ha megjön, akkor megjön (mint most is), ha meg majd nem jön meg, akkor majd lesz gyerek. Csak most kicsit tériszonyom lett, úgy szédülök a csalódástól.

Még nem sírok, de már nyelem a könnyeket. És most nem szabad azokra “haragudni”, akiknek kósza numerákból pikk-pakk gyerekük lesz. És nem szabad engedni a deprimáltságnak, hogy semmihez sincs kedvem, és semmire sincs ambícióm.

This entry was posted on Donnerstag, April 30th, 2009 at 11:24 and is filed under Allgemein.