Nizza I.

hol a plakátokon verssorok fénylenek
hol a pálma kecsesen integet
hol éjszakára kisüt a nap
hol a tengeren hajók ringanak
hol a dombon kis ház hívogat
hol a szoba falán sárga a vakolat
hol a tapétán olasz ragozás díszeleg
hol a képzeletem oly sokszor elmereng
hol a telefon mellett vidám mese szövődik
hol a szívedre hosszú árnyék vetődik
hol a hullámok kéken s frissen verődnek
hol a fájdalmak gyakran viselhetetlenül erősek
hol a szemem a város fölött mindig keres valakit
hol csorba költészetem múzsája lakik
Nizza II:

hol ujjaim közt majd sosem folyik homok,
hol anyád, barátod, kedvesed nem én vagyok,
hol nem tudni, hogyan súgnak a levelek,
hol nem hallok felhők közt zúgni gépeket,
hol sebzetten él én jéghegyem: életem,
hol tudom, most is feszítő a küzdelem,
hol semmi, semmi újon együtt nem osztozhatunk,
hol nem visz kezet kulcsolva az út, az utunk,
hol, merre botlok a majomkenyérfába,
hol, hol vájunk odút, s bújunk
titkos fánk göcsörtös, örök bizalmába?
hol ölemen sosem simogathatom kedvesem,
hol, hol…most már nem mondom, csak kérdezem