Már írtam róla, hogy mennyire lenyűgözött Méder Áron teljesítménye, és egész lénye. Megnéztem róla több interjút, a videóit, és valahogy fel kellett dolgoznom magamban a témát, így hát verset írtam róluk. Íme.

A Föld derekán

…volt, hogy delfinek hátán
olvadt szét az alkonyat
felkeresztelt arcomat
elette só, tengeri levegő
alattam tova ringott a bamba Idő

lelkem mint Isten az Ember előtt
úgy vetkezett
mikor az halat kagylót
még szűz cetet
készült gondolni a vak világra
és hallgatott –
nem szóltam én sem
kék ölében értek megváltó hajnalok

…majd’ ezerszáz nap lobogott szememben
bodros tenger
dombor óceán
vitorlám
bő szelet bújtatott
millió kagyló csikóhal
volt a népes nászmenet
míg végül
a planéta egy ingó fokán
én és jegyesem:
agg Carinám
egybekeltünk

- ránk kacsintott
a trópusi délután –

násztáncot jártunk
a Föld párolgó derekán

This entry was posted on Sonntag, Dezember 27th, 2009 at 16:24 and is filed under Emberek, Vers.