Kávéztunk anyával a teraszon, a citromfa tövében, napozva meditáltam, miközben a szomszéd is hallotta a kísérőszöveget, aztán elaludtam  a Kornis: Vigasztalások könyve hangoskönyvre, kisimultam kívül-belül, leégett a dekoltázsom, az arcom pedig lebarnult, csacsogtunk, néztük, hogy közeledik a vihar, frizurát csináltam neki, néztem, ahogy könyvet olvas, olyan egyszerű, semmiség, békés volt ez a mai nap, amiről tudom: örökre velem lesz.

This entry was posted on Montag, April 21st, 2008 at 21:19 and is filed under Allgemein.