Mielőtt haza telefonálok anyámékhoz, szokásom, hogy pillanatokra haza gondolok. Lelki szemeimmel megnézem, épp hol vannak (a teraszon, mindig), be van-e gyújtva (be), és milyen ruha van anyán (világoskék), mit csinál apám (hétig a gép előtt ül, utána jóbanrosszban). Ma délután meséli (apám), hogy öcsém barátnője (nálunk lakik) már délután óta itthon (otthon) van. És ez nekem most annyira megnyugtató (a hazagondolás részét képezi). Megnyugszom, mert van öcsémnek barátnője, jól megvannak, a hét különlét után újra együtt vannak, Anita feldobja (?) anyámat, kicsivel több élet szökik a falak közé (esetleg holnap, mire anyám hazaér az iskolából, főz valamit és segít). Megnyugtató. Most pedig tárcsázok. Elmesélem anyának a popperes pedagógia-viccet.

This entry was posted on Donnerstag, November 20th, 2008 at 20:01 and is filed under Allgemein.