Kirándulni voltunk, méghozzá túrázni, juhhéj! Elmentünk Niederösterreich-ba a Mira vízeséshez, ahol róttuk a lépcsöket, és hidakat, hegytetön ebédeltünk, pont úgy, ahogy elképzeltem, és amire rég vártam (a szombat este megsütött kókuszkocka volt a ráadás), lépkedtünk a gyökerek közt, csodáltuk Muggendorf-ot. (Valami lélegzetelállító kis falu egy völgyben, körülölelve büszkve fenyvesekkel.) És mentünk, mentünk, hallgattuk, amint zúg a Mirawasser.

Aztán elkocsiztunk hazafelé Baden-be is, ebbe a kis sznobságra hajló, de bübájos Bécs melletti kisvárosba, ödelegtünk a parkban, és andalogtunk a belvárosban. Itt még sokan viselnek népviseletet, büszkeségböl, ami nekem nagyon szimpatikus, és persze azért is, mert anyukám menyecskeruhája is egy halcsontokkal merevített, Németországból hozatott dirndlruha volt. (A mai napig nagy becsben örizzük, és remélem, unokahúgomnak is ez lesz a menyecskeruhája, rá rájön, nekem utoljára ötödikes koromban volt jó:) ).

Szóval csoda egy nap volt, abszolút vegytiszta boldogságban telt, imádtam kinn lenni újra az Erdöben, A.-val, annyira jó volt együtt, a mászkálás, a kocsikázás, az egész átbeszélgetett nap, istenem, túl vagyok csordulva:)

This entry was posted on Sonntag, September 13th, 2009 at 23:03 and is filed under Kirándulás.