Le akartam feküdni, de ide bilincselt a géphez. Este láttam a tévében egy riportot, hogy hazaérkezett Méder Áron, aki három éve vitorlázott óceánokon. Most harminc éves.

Először a hajónaplójába olvastam bele. Már ott lenyűgözött, hogy semmi sallang, csak technikai adatok, mit evett, pár szó az élményekről (ilyen egy igazi Störr kapitány!). Aztán felfedeztem a képgalériáját is.

Egyszerűen bámulatos, elképesztő, miken mehetett keresztül lelkileg (is) ez az ember. És az, hogy nem tudjuk uralni, de a szemünkbe, a tekintetünkbe ég minden apró tapasztalat. Nézem ennek a fiúnak a tekintetét, és nem, szóhoz sem jutok, ezt nem lehet elmondani, mi minden verődik vissza a szemekből. Csak valahol mélyen, a szív mélyén s e j t e n i.

Nagyon tisztelem a teljesítményéért, és vele örülök, a tapasztalatainak, megpróbáltatásainak, erejének, kalandjainak, annak a megszámolhatatlan élménynek, amik már őt magát képezik.

Nagyon örülnék, ha egyszer olvashatnám a könyvét, de van egy olyan érzésem, hogy lehet, megtartja magának. Nem tudom, olvasta-e a Pi élete c. könyvet. Szívesen ajánlanám neki.

Ő az.

This entry was posted on Montag, September 21st, 2009 at 00:26 and is filed under Emberek.