Azért mindig elcsodálkozom, mint kisgyerek a Disneyland-ben, amikor feltünik az utcán egy-egy feketekalapos, harisnyás, pajeszos zsidó pasi. Tisztára, mintha egy filmforgatásba csöppennénk. Még a biciklijük is teljesen old-school. Négyévestöl az aggastyánig egyencucc, egyenszemüveg, az a furcsa valami az arcukon. Lenne kedvem egyszer belesni az otthonaikba, tuti idöutazás lenne. Egyszerre viszolygom és kiváncsian kutatom öket arra a pár másodpercre, míg látom öket elsuhanni mondjuk a Karmelitenkirche környékén.

Közben azt képzelem, a pincékben megült szele a történelemnek, ami kifújta öket véletlenül az ócska handyshopok, olcsó áruk boltjai, a villamos, a DM és Billák világába.

This entry was posted on Donnerstag, Mai 28th, 2009 at 16:32 and is filed under Allgemein.