Egész éjjel, közvetlenül ébredésig a nagymamám nézett velem szemben: olyan idős volt, mint én most, de nagyon nyugodt, kisimult volt az arca. Én a kezemben egy pár hónapos kislányt tartottam, az ott ugrándozott a kezemben, a lábamon, a mama pedig csak nézett, nézett. Hiába próbáltam vele kommunikálni, vagy megszólítani, beszélgetést kezdeményezni, nem válaszolt szavakkal. Viszont annál szebben, bizakodóbban, megnyugtatóan NÉZETT.

Aztán reggel felkeltem, és látom, hogy villog a telefonom. Azt hittem, egy nem fogadott hívásom van. Megnéztem, és azt írta ki: “Mama 76″. Ma van a születésnapja. Be volt még állítva rajta az emlékeztető….Hát mit ne mondjak, kicsit furán éreztem magamat.

This entry was posted on Montag, Oktober 26th, 2009 at 11:34 and is filed under Család, E/1. személy, Gyökerek, Múlt, Spiritualitás, Álom.