Nem tehetek róla. Három órája kb. oda-vissza el vagyok szállva. Hallgatom a felszabadítós franszia számot, és azt képzelem folyton, hogy már ott vagyunk Nizzában, kempingezünk, és a többórás napsütés megbolondítja a sejtjeimet, és és és, én tudom, ez azért van, mert az Attila felzavarta a vizeket bennem. Azokat a vizeket, amikor még magamban álmodoztam, gátlástalanul, és nyolc év után, képzeld, ebben a mai délutánban megint sikerült! Szerelmesnek lenni személytelenül, álmodozni felelőtlenül, boldogságosan, és meghintve a józanság porával, hogy azért ne vesszek el. De nagyon rég várom, ezt, és így!

This entry was posted on Samstag, Juni 7th, 2008 at 19:30 and is filed under Allgemein.