Nos, akkor dokumentáljuk azt is, hogy ez a mai nap egészen ritka! Ilyen szarul, agyonverten ritkán szoktam érezni magam. Kezdve azzal, hogy reggel a Pennyben konkrétan besértödtem A.-ra, mivel a kedvességemet/figyelmességemet valahogy félreértelmezte. Nos, ezen elképesztö módon berágtam. Aztán a másik üzletben bosszúból nem vettem magamnak puncsos mignont. Amúgy is dagadék vagyok. Aztán hogy is folytatódott? Ja, megvan. Az egyik szobában ácsorogtunk, és arról beszéltünk, hogy hogy lehetne berendezni úgy, hogy egy géphez négy ember is oda ülhessen. Na ott is besértödtem, pedig az is csak egy félreértés volt.

Aztán nem mentem el a C und A-ba, pedig nincs ruhám. Ki a picsát érdekel? Ami van, abban is elvagyok itthon, nem? HA a más pénzét költeném, attól mégszarabbul lennék, ugye-ugye? Aztán még kaptam egy hírt, amin szintén kibuktam, és úgy éreztem, mikor elmesélném, nem kapok kellö figyelmet.

Az sem volt annyira szerencsés, hogy munka (?) mellett befejeztük a tegnap elkezdett Savage címü filmet. Faszán deprimáló egy alkotás.

Na szóval, a szobás-berendezös jelenet utan levonultam a nappaliba, délután ötkor, megnéztem valami szart, aztán ettünk, aztán megnéztem hirtelen felindulásból újfent a Before sunset-et. Az még dobott a hangulatomon, most meg itt ülök, és, hogy Imi szavaival éljek, úgy érzem magam, mint a leokádott szar. Ingerült, türelmetlen fasz vagyok. Tele van a fejem “mi lenne, ha”-kal, hülye gondolatokkal, picsába, abba.

Pedig én romantika szakra jártam, bazmeg.

This entry was posted on Donnerstag, Januar 22nd, 2009 at 23:07 and is filed under Allgemein.