Ide a blogba a rosszakat, azt, amitöl szorongom, a félelmeimet, gyávaságaimat, düheimet soha nem írom le. Azért mert képet mutatok. Pedig nagyon csúnyán beszélek és egyéb fekete foltok is vannak az életemben. Holnap délután Sopronba megyünk, aztán én tovább Budapestre. Az öcsémnél éjszakázom, aztán másnap megtisztíttatom a csakráimat, feloldok néhány fasz tudja, milyen életböl eddig hurcolt blokkomat, majd találkozom Annával és szerintem Jankóval is. Nagy valászínüséggel kettejük közül minimum egyiküknek képet fogok mutatni, de az is könnyen megeshet, hogy mindkettöjüknek, illetve a csakratisztításból adódóan annyira fel leszek dobva, hogy valóban egy fél nap erejéig kurva jól fogom érezni magam.

Apám írja, hogy várnak haza. Azt hiszem, ilyet most írt elöször. Otthon belekezdek a jogosítványba, majd pár nap múlva visszarobogok Bécsbe, hogy összeházasodjunk. Aztán A. elmegy a yacht-tal egy kiállításra, én pedig ismét visszarobogok folytatni a jogosítványt. Aztán onnan megint vissza, hogy a rá következö napon elrepüljünk egy hétre Manchester-be. Kilóméterböl nincs hiány.

Az elmúlt két hetem nagyon jó volt, ahhoz képest jah. De az utóbbi 2-3 nap a legalja. Tegnap egész nap a kuckóban feküdtem, annyira görcsölt a hasam. Mindeközben megnéztem a neten kb. 100 darab TV Taxi adást az mtv videotárából. Belekezdtem (újra) Updike: Párok - jába, de biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom elolvasni, mert kurvára nem érdekel.

Álmaimban térdig járok mindenféle folyékony édességekbe, miközben egy hintán lengek, mint a cirkuszi kisasszonyok, majd miután a lábaimat megmártóztatom a dézsányi édességekben, férfiak felé hajtom magam, akik szent áhitattal nyalják a lábujjaimról a mannát. Ebbe ébren bele vagyok betegedve, erre A. azt javasolja, guruljak oda mellé és nézzünk dominákat az interneten. Látunk pestit is, több, mint röhejes, az álarcos, térdeplö, kövér férfiak pedig szánalmasak. Nem kevésbé a háttérben látható garázsrészlet.

A tévében azt mondják, a zene is zaj - az EU szerint - és a hivatásos zenészekre nézve egészségkárosító hatású, ezért nem tudom, mit fognak csinálni. A hír után kikáromkodtam magam, legyen nagyobb bajuk.

Alig eszem, akkor is zöldéget és még mindig központi problémám a kövérség. Egyéb problémáimról nem is beszélve. Egyik napról a másikra estem szét, azt hiszem, a lábas álommal kezdödött minden. Rosszkedvü vagyok. Hajnalban (mert mostanában fél ötkor megyünk aludni) elalvás elött pedig anyukám gyógyulásáért imádkozom.
Ma az ebédnél A. elgondolkodva rám nézett és ezt mondta: “Judika, neked az evés meg a szeretet hiányzik.” “Vagy az anyád.” - válaszoltam, majd jót kuncogtunk és A. azt mondta, teljesen szeret, de azért a dominákat betette a Kedvencek közé.

És MOST jutott eszembe, amiröl napok óta írni akarok…

This entry was posted on Dienstag, September 11th, 2007 at 01:08 and is filed under Allgemein.