Nem könnyű összeszedni ezt a kifutó évet. Kategóriákat kellene felállítatom, de egyelőre úgy állok az elmúlt 364 nap előtt, mint anno a német irodalom szigorlat kidolgozott tételei előtt.

Utazás: Kezdjük ezzel, ez a legkönnyebb. Elég sok pénzt ott hagytam az orangeways-nél, mert rengeteget utaztam fatornyos kisfalum és Bécs között. Átlagosan három hetente jöttem haza. Év elején megjártuk Drezdát, Berlint. Voltunk vagy háromszor-négyszer Stuttgartban és Ludwigsburgban, de ez olyan, mintha hazamennénk. Nagyon nagy nyaralásunk volt. Összesen huszonegy napig csorogtunk Dél-Európában. Első kempingezésünket is magunk mögött tudjuk. Olaszország, San Marino, Franciaország, Monaco. Nyáron rengeteget strandoltunk, Ráckevén, a nyaralás során, és Bécsben is. Szeptembertől nem utazgattunk, mert a költözés volt a porondon.

A. és én: Minden szuper, rengeteg történéssel vagyunk beljebb. Össze nem tudnám számolni, hogy hány órát beszélgettünk át. Sok mindenen keresztül mentünk, de nagyon dögös páros vagyunk.

Család: A család nálam elsősorban anyám és az ő betegsége. Tavasszal volt műtét, aztán szeptemberig kemoterápia, aztán hogy most mi következik, azt még tudni sem akarom. Voltak félelmetes pillanatok. Az egyik, mikor négy és fél óra elteltével még mindig műtik anyámat, aztán, mikor a liftből kitolják. Most is sírhatnékom van, ahogy látom magam előtt. Aztán a kemó mellékhatása, mikor egy hétig szinte magánál sem volt.

Barátok: A legkevesebb időm a barátaimra volt. Viszont volt nálam Bécsben Anna és Évi is. Sőt, Évi kétszer is:) Nagyokat beszélgettem Janival, és Tyttö-vel egymás mentsvárai voltunk/vagyunk a sok átmsn-ezett estén-éjszakán:) Voltam Áginál is, csodavilág volt Dombóváron. És az is boldogít, hogy vannak távoli emberek, akikkel mégis közel érezzük egymást. Kurz und gut: a barátaim megvannak, és változatlan szeretettel vagyunk egymás iránt. De vannak mulasztásaim is. Líviát nem látogattam meg az új házában, B. Évát is látni akartam, és mégsem jutottam el hozzá, és Imihez sem.

Személyes: Nagyon sokszor éreztem Kajti hiányát, viszont mikor együtt voltunk, felejthetetlen volt. Sok könyvet elolvastam az idén, de a Funtineli az, aki magasan kiemelkedik az összes közül. Rengeteget takarítottam, festettem, laminált padlót raktam, csomagoltam és kicsomagoltam, otthont teremtettem. És pofáztam. Voltak nagyon rossz periódusaim, sírtam sokat, dühöngtem sokat, de aztán végül csak jó lett mindig minden. Jelentéktelennek tűnő pillanatokat nagy csodaként éltem meg, nem fásultam, de sok mindenben értem. Nem fogytam le, nem lettem terhes, de ezek a tények nem szomorítanak. Javult a viszonyom anyámékkal, és végülis mindenkivel próbáltam őszintébb, igazabb lenni. De van mit csiszolni továbbra is.

Elég szenvtelennek tűnik ez a leltár, sok értelme nincs is, keep on rockin’ in the free world.

Inkább előre akarom látni, hogy anya jövő szilveszterkor is ugyanilyen jól lesz, hogy már lesz egy gyerekünk hason kívül, vagy belül, ás úgy, hogy nem a mostani súlyommal lettem terhes:)

Ti, páran, akik olvastok, nektek kívánok minden jót, szép, őszinte pillanatokat, harmóniát kívül és belül. Köszönöm a kommentjeiteket, a drukkolásokat, ölellek titeket!:)

This entry was posted on Mittwoch, Dezember 31st, 2008 at 13:54 and is filed under Allgemein.