Kérdések a rák kapcsán
Januar 27th, 2010Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve: a betegség c. könyv rákról szóló fejezetének végéről idézem az alábbi kérdéseket. Mindenkinek, betegnek, egészségesnek egyaránt ajánlom, hogy meditáljanak rá ezekre a felvetésekre.
1. A saját életemet élem-e, vagy hagyom, hogy kívülrõl irányítsanak?
2. Vállalom-e a kockázatát annak, hogy a fejem szerint élek, vagy az áldott béke kedvéért inkább súlyos kompromisszumokra hajlok?
3. Hagyok-e teret a saját energiáimnak, vagy minden esetben elõre meghatározott szabályoknak és meghatározásoknak rendelem õket alá?
4. Megengedem-e magamnak, hogy kifejezzem az agressziómat, vagy mindent magamban és magammal intézek el?
5. Milyen szerepet játszanak az életemben a változások? Van-e bátorságom ahhoz, hogy új területekre merészkedjek? Kreatív vagyok-e?
6. Értéknek számít-e a kommunikáció az életemben, vagy inkább magamnak való vagyok?
7. Megengedem-e magamnak idõnként, hogy kirúgjak a hámból, vagy mindenekelõtt alkalmazkodni és beilleszkedni akarok?
8. Harmóniában van-e nálam a lelki és a testi védekezés, vagy a testi védekezés legyengült a lelki kedvéért?
9. Milyen szerepet játszik ez a két alapkérdés az életemben: Honnan jövök? Hová megyek?
10. Volt-e a nagy, mindent átfogó szeretetnek esélye az életemben?
11. Milyen szerepet játszik az életemben e mottó szerint megtett út:
“ISMERD MEG ÖNMAGAD, HOGY ISTENT MEGISMERD!”?
Januar 27th, 2010 at 19:33
Hát érdekes felvetések. Egy részét nem értem, egy rész számomra ellentmondó fogalmakat, vagy nem összetartozó fogalmakat jelöl. És van egy része, amire tudok válaszolni.
Januar 27th, 2010 at 20:34
Csalóka a kérdések nem fedik azért a teljes palettát. Azt sugallják, rákot csak visszahúzódó, terrorizálható, lemondó emberek fejlesztenek magukban. Nem így van.
Januar 27th, 2010 at 20:40
Értem, mit mondasz. Én nem ezt látom a kérdésekben.
Januar 27th, 2010 at 22:44
Én is csak azért jegyeztem meg, mert hiányoztak másfajta kérdések, amelyek azokra lennének jellemzőek a környezetemben, akik nem ilyenek, mégis rákot fejlesztettek ki magukban.
Januar 28th, 2010 at 02:20
Nekem nagyon tetszik a lista. Sajnos, akiket én ismerek és ezzel küzdenek, persze kivéve az autószerelő unokatestvérem, aki a rengeteg kemikáliától, autófényezzőtől kapott daganatos betegséget, valamelyik állítás mindre ráillik. Lehet, nem fedik az összes típust, de ki tudja, hogy akit mi “visszahúzódó, terrorizálható, lemondó ember”-nek látunk valójában milyen belül és mi nemcsak egy hamis képet látunk. Köszönöm, elgondolkodtam rajta.
Januar 28th, 2010 at 19:47
Szívesen. Szerintem úgy van ez, hogy - ahogy látjuk is - tuti recept nincs. De minden, ami azt ösztönzi, h. merjünk magunkra máshogy nézni, az segíthet.
Januar 29th, 2010 at 04:24
És mi van a rákos gyerekekkel? Ők mit “szúrtak el” rövid kis életükben???:-(
Nagyon összetett dolog ez… Nekem mindig az volt a meggyőződésem, mindannyian be vagyunk “kódolva”, s a szervezetünk eszerint él, védekezik, betegszik meg…. A férjem nagyapja tiz éve halt meg 99 éves korában, pl. csak disznózsirral készült ételeket evett egész életében, soha nem volt igazán beteg, viszont megéltt 2 háborút, a másodikban orvosként besorozták.. tehát stresszben volt része..80 felett kapott szélütést, de majnem 20 évig élt még, teljes szellemi frisseségben… Az itteni közp. gyerekkórház meg tele van rákos pár hónapostól, idősebb gyerekekkel, akiknek még idejük sem volt “bűnösen” v. sztresszesen élni. Akkor meg mi van? Senki nem tudja, pedig már mióta próbálják kideriteni, mitől, miért van a rák???