Kemó, szeptember, nulladik nap
September 16th, 2009A reggelt a fájdalom ambulancián kezdtük, mert anyának varratot szedtek a Z-portjából, amit másodszor kellett betenni, és leölteni, mert először megfordult és használhatatlan volt.
Aztán felértünk az onkológiára, ahol nem volt szabad ágy, így kimentünk kettesben a városba, elmentünk az Árkádba, ettünk, fagyiztunk, kávéztunk, nézelődtünk, beszélgettünk. Nagyon jó volt anyával együtt!
Végülis a steril szobába tették, mert még délután sem volt ágy. Elütöttük az időt várakozásunkban: olvastunk, beszélgettünk. Anya is kiolvasta a Fekete István Füveskönyvet, és pont ugyanazt a részt jelölte meg legszebbnek, mint amit én.
Aztán hazajöttem a fél hetes busszal, mert kivételesen benn kellett maradnia, mert magas a kreatinin és káliumszintje kicsit, és úgy volt, hogy éjjel kap infúziót, hogy reggelre jobb legyen, de már a buszon hívott, hogy a doki mégiscsak elindította nála a kezelést (este fél nyolckor:) ), és a Taxol előtt, után, Carboplatin után is kap sok átmosót.
Félt, mert egyedül van, és múltkor is jött az allergiás rohama, de szerintem az csak azért volt, mert a nővér akkor nagyon feltekerte az infúziót, és pillanatok alatt belé zubogott a méreg. Mindenesetre folyamatosan hívogatja valaki:), úgyhogy talán kicsit így könnyebb, és legalább holnap délelőtt már jöhet is haza (remélem, lesz időben zárójelentés).
Hát ennyi történt ma, drukkoljatok neki!:)


September 17th, 2009 at 06:52
Szurkolok ezzel! :) Tudom, milyen rossz bennmaradni.