Végülis nem vették ki (egyelöre) anya Z-portját, hanem az ottani növérke átmosatta vagy másfél órán keresztül. Anya benn feküdt, apa a folyosón várakozott. Mikor a növér kiment a szobából, anya is kiszólt apának: “még élek ám”. És ezt nevetve mesélte ma este a telefonban és jó volt hallani.

Megultrahangozta a dokija, van egy nagy (ami ugyanakkora, mint eddig), és három kisebb daganat. Ez az utolsó kemó, de valamilyen gyógyszert kell majd szednie (már elkezdte). Aztán az onkológus is megvizsgálta délután, nem mondott semmit, de hazaengedte anyát, aminek nagyon örültünk.

Mindenesetre a szerelék benn van a Z-portban, és bízunk benne, hogy simán átereszti holnap a kemót. Aztán mehet is haza anya.

Eddig kétszer nem voltam vele. Egyszer 2007. nyarán, és most. Egész nap rá gondoltam, a szobára, kórteremre. Remélem, holnap minden zökkenömentesen megy. Aztán majd CT, mellkasröntgen.

This entry was posted on Dienstag, November 3rd, 2009 at 21:50 and is filed under Anya, Egészség, kórház.