Öcsém barátnője szorgalmasan tanul, ki sem jön a szobából egész nap. Én pedig ezerszer adok hálát az Istennek, hogy nincs tanulás, nincs tételkidolgozás, nincs a fejem felett lebegő szorongás, hogy még ennyi és ennyi nap, és még ennyi és ennyi tétel van vissza. Soha többé egyetem, istenem, ezt a napot is megértem:) Visszanézek azokra az évekre, mikor minden karácsonyom ezzel volt beárnyékolva, és most nagyon örülök:)

This entry was posted on Montag, Dezember 29th, 2008 at 12:20 and is filed under Allgemein.