Volt nekem régen egy kedvenc sorozatom, a “Csengetett, Mylord?”. Az egész, úgy, ahogy van, cakkumpakk, elbűvölt, és kifejezetten szerettem az egyes epizódok címeit. Pont olyanok voltak, mint egy-egy Agatha Christie-fejezet címe. (Szóismétlés!). Ilyenek voltak, hogy “Irány Gretna Green!”, vagy “A firkáló fantom”, “Segítsük az árvákat”, “A leszámolás éjszakája”, “Rekviem egy papagájért”, “A meztelen igazság”, “Munka vagy szerelem”, “Pénz beszél”, “Koldulás, kölcsön vagy lopás”.

Nos, ha már tv2, akkor Joshi úr sem maradhat ki. Ha rossz kedvem van, mindig elolvasom a főcímeket, és képzeletben egy szappanoperát teszek össze, és JB szolgáltatja a címeket. Lássuk csak: “Majd Joshi úr segít”, “Szomszédviszály”, “Anya nélkül”,  “Szörnyű megaláztatás”, “Elrabolt gyermekkor”, “Elcsattant egy pofon”, “Balhés búcsú”, “Kifogás lehet a múlt?”, “Ultimátum a közös életért”.

Mindenesetre hálásak lehetünk a tv2-nek, ha ezek a videók jó sokáig fennmaradnak, csodaszép szociófotói lehetnek a kornak, amiben élünk. Állítom - hiába van minden országnak számos talkshowja - ez a fajta (nevezzük szocio-talkshow-nak) beszélgetős műsor a maga arcaival igazi hungaricum. Adjon az Isten szebb jövőt! Hihi:)

This entry was posted on Donnerstag, Oktober 8th, 2009 at 00:29 and is filed under Emberek, Társadalom.