Morbid, de úgy éreztem ma magam az onkológián, mint egy hajdani úttörőtáborban. Nagyon jó kocsikázni, egyedül, félelem nélkül. A régi szobámban aludtam. Hihetetlen durva rémálom után ébredtem hajnali háromkor. Ma a fodrásznál egy pillanatra kísértésbe estem, meglódult a fantáziám, és majdnem újra rövid hajam lett. Öt nap alatt kétszer voltam Bécsben, illetve kétszer jöttem haza. Budapest undorító. Az emberek a buszokon szörnyű, és örülök, h. nem kell naponta így utaznom.

This entry was posted on Donnerstag, September 18th, 2008 at 22:38 and is filed under Allgemein.