Ma valahogy jó volt; laza és könnyed és mertem kicsit boldog-ulni. Jót ebédeltünk és kedvesek voltunk egymással, és pránáztam délután. Ilyen szinte semmitmondó napoknak örülnek az öregek? Egy hét mulva érkezik a pápa ide Bécsbe. Semmi bájt és spiritualitást nem vagyok képes felfedezni benne, és azon gondolkodom, miért hiszik emberek, hogy a pápa Isten földi helytartója, és több bárkinél is, csak azért, mert egy egyházi méltóság. Megy a nagy felhajtás, még sms-t is lehet majd töle kapni, viszont a Praterstern-nél az óriásplakáton már fekete fogat rajzoltak neki, és az arcára vésték, hogy gottlos.at. Nem mintha számítana, vagy?

Nem tudok már verset írni. Néha eszembe jutnak hasonlatok, rímek, és gyorsan elfelejtem öket. Vagy nem vagyok túl egyedül, vagy nem vagyok túl boldogtalan.

Egyszer, nem sokkal azután, hogy kiköltöztem ide, álmatlanul hevertem a galérián. A. még dolgozott, egyedül feküdtem. A felettünk levö lakásból lehallatszott az MSN hangja, mikor üzenet érkezik. Hirtelen sóvárgó nosztalgia kapott el akkor, mert a jelenbe kerültek azok a leginkább téli esték és éjszakák, mikor egyedül a szobámban, a tetö alatt böszen chateltem, és Kajti mellettem szuszogott vagy a lábamat melegítette. Ez ma jutott eszembe, nem is tudom, miért.

Csírázik a búzám és a másik búzám pedig bújik a föld alól. Viszont nincs mit olvasnom. Befejeztem a Vámostól a New York-Budapest metrót. Az egész regény nekem egy nagy várakozás, hátha a következö fejezetben lesz valami nagy durranás és végre magára talál a föhös. A végén olvasom, hogy Vámos három évig írta a müvet. Lehet, nem kellett volna. Egyetlen egy pillanatra sem kapta el azt a valakit, akiröl írni akar. Szeretem Vámost. A Márkez meg én üdítö volt, de csak mert ismerem Marquez-t, az Anya csak egy van évekkel ezelötti élmény, most pedig nincs kedvem újra olvasni, de emlékszem, anyámnak is ajánlottam, és undorkodva adta vissza. A Zeng a zének-re kurvára nem emlékszem. Szándékosan hagyom a felsorolás végére az Apák könyvét, ezt a gondosan kimüvelt, részletes, igényes, mind témáját, mind  stílusát, nyelvezetét tekintve tökéletes remekmüvet. Nem is tudom, adott-e azóta ki valamit Vámos, de magasra tette magának a lécet.

Szóval nincs mit olvasnom momentán. A könyvtárban nincs meg a Fogság, pedig ezer éve el akarom olvasni, és a 4000 forintot pedig valamiért sajnálom rá. Eszembe jutott, hogy elkezdek Wass Albertet olvasni, mert a nyaralás alatt a családból ketten is öt olvasták, de ahhoz ki kell várnom, hogy könyvtárba jussak. De töle is mit? Egyszer elkezdtem az Antikrisztus és a pásztorok-at, de nem jött be. Ha valaki olvas, ajánljon valamit, de könyörgöm, ne az Ötös számú vágóhidat, mert azt nem tudom végigolvasni, nem értem, mi olyan kurvára ajnároznivaló azon a könyvön, holott Vonnegutot nagyon csípem. Így megy ez.

És nagyon hideg lett. Tegnap még tárt ablakok mellett ücsörögtünk bele az éjszakába, ma este minden csukva, és öszszagú az utca.

This entry was posted on Freitag, August 31st, 2007 at 00:31 and is filed under Allgemein.