Hét nappal a hazaérkezés után is még mindig ott tartok, hogy jaj, de jó újra itthon lenni. Kitakarított, tágas, ötszobás lakásban, olyan csappal, amiböl akár langyos víz is folyik, ha úri kedvem azt tartja, nem dünnyögnek a fülembe baromságokat, már hisztis sem vagyok (a megérkezés utáni második estén még petróleumot akartam inni, bögve, mire A. elküldött a kurvaanyámba, és eldugta:) ), jókat fözök, nem ereszt le alattam a galéria, tiszta utcára lépek a császárváros egy csodaszép bérházából, napsütés van, meleg, suhannak a sárga levelek, A. mellettem bömbölteti a Deep Purple-t, néha Hobo-val variál be, jégkockás ananász-kókusz ízü levet iszom, rossz dolgokra nem gondolok. Este Imivel emailezgetek, mosolygom magamban, a Bradbury-novellát reggel, félálomban kell elolvasnom majd. Apropo, könyvek, mesélnem kell erröl is.

This entry was posted on Dienstag, Oktober 16th, 2007 at 01:41 and is filed under Allgemein.